Állatmentő Szolgálat 
Ez a cikk 2026 márciusában jelent meg. Azóta megérkeztek a hatósági válaszok, elkészült a teljes jogszabálycsomag, és a kezdeményezés a minisztériumoknál van. A szöveget ezekkel egészítettük ki, a záró fejezetben.
Az első róka
2016-ban került hozzánk az első vadon született rókakölyök. Mint valószínűleg sok más embernél, bennünk is az volt az első ösztönös vágy, hogy ezt a kis, puffogó, vadóc kölyköt valahogy magunkhoz édesgessük.
Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel nem segítenénk rajta. Külföldi, nagyobb tapasztalattal rendelkező vadállatmentők hívták fel a figyelmünket arra, hogy egy vadon született állatot házi kedvencként felnevelni nem a róka érdeke. A róka öntörvényű, szabadságigényes állat, olyan ösztönökkel és viselkedési mintákkal, amelyek a természetben való túléléshez kellenek.
A valódi kihívás nem az, hogy egy kisrókát megszelídítsünk. A valódi kihívás az ellenkezője: hogy megtartsuk benne a természetes félelmét az embertől. Hosszú távon ez az egyik legfontosabb tényező a túléléshez.
Az emberhez szoktatva nevelt rókakölyök kíváncsibb lesz az ember iránt, miközben a veszélyekkel szembeni természetes óvatossága gyengül. Az a belső riasztórendszer, amely a vadon élő állatokat óvatosságra inti, eltompul, és ez a természetben végzetes. Az ilyen állat közelebb merészkedik az emberekhez, a kutyákhoz és az utakhoz, és már nem ismeri fel időben a fenyegetést.
Mit mond erről a szakirodalom
Robertson és Harris 1995-ös kutatásában négy év alatt 251 fogságban felnevelt rókakölyköt jelöltek meg és engedtek vissza a természetbe. Az eredmény kijózanító volt: közülük 90 egyed került elő, a túlélési arány alacsony volt, és a visszaengedés utáni első időszakban a közúti baleset bizonyult a pusztulás fő okának.
Az azóta megjelent kutatások és rehabilitációs gyakorlatok hasonló következtetésre jutnak. Ha a kölykök nevelése során az ember nem tart kellő távolságot és nem minimalizálja a kontaktust, jelentősen megnő annak esélye, hogy a szabadon engedett állat rövid időn belül elpusztul.
A nemzetközi vadrehabilitációs protokollok erre évtizedek alatt kidolgozott válaszokkal rendelkeznek: az emberhez szoktatás minimalizálása, a fajtársakkal való szocializáció, a fokozatos visszaszoktatás a természethez. Ezek ma már nem elvek, hanem bevált módszerek. A cél nem az, hogy az állat az emberhez szokjon, hanem az, hogy képes legyen önállóan túlélni a természetben.
Magyarországon ezeket a módszereket a vadászható fajoknál nem lehet alkalmazni. Nem azért, mert ne tudnánk, hanem mert nincs hozzá jogi keret.
A hatósági ellenőrzés
2025. március 17-én váratlan látogatás érkezett hozzánk. A hatósági állatorvos átvizsgálta a gondozásunkban élő rókák dokumentációját, és igazolnunk kellett a származásukat. Bizonyítanunk kellett, hogy ezek a rókák nem a szabad természetből kerültek hozzánk, tehát nem képezik a magyarországi vadállomány részét.
Ekkor vált teljesen egyértelművé, hogy Magyarországon a vadászható fajok mentése szokásjog alapján működik. A gyakorlatban számtalanszor előfordul, hogy állatmentők vagy szakemberek segítenek a vadászati törvényben felsorolt fajok bajba jutott egyedein, a jogszabályok azonban erre semmilyen egyértelmű felhatalmazást nem adnak. Éveken keresztül működhettünk abban a hiszemben, hogy a munkánk elfogadható keretek között folyik. Ezt erősítette az is, hogy a hatóságok sok esetben tőlünk kértek és kérnek a mai napig segítséget.
2025 elején felhívták a figyelmünket, hogy nem hozhatunk be a területünkre vadon élő vadászható fajt. Olyan fajokról volt szó, amelyek igényeit, viselkedését és etológiáját jól ismerjük, és amelyeket felelősen tudnánk ellátni. Vannak rókák a gondozásunkban, de ők soha nem éltek szabad életet. Azt viszont nem tudjuk, milyen következménnyel járna rájuk nézve, ha vadon élő rókát mentenénk.
A szokásjog addig működik, amíg valaki el nem megy ellenőrizni. Utána kiderül, hogy nem volt mögötte semmi.
A jogi vákuum
A vadászati törvény, tehát az 1996. évi LV. törvény, pontosan négy létesítménytípust nevesít, ahol vadászható fajok tartása jogszerűen lehetséges:
- vadaskert
- vadaspark
- vadfarm
- apróvadtartó telep
Mindegyiknek világosan meghatározott funkciója van: szaporítás, bemutatás, hasznosítás, vadászat.
Egy dolog hiányzik ebből a rendszerből. A törvény nem hoz létre olyan intézménytípust, amelynek feladata a sérült vagy elárvult vadászható fajok mentése és rehabilitációja lenne. A szabályozás pontosan tudja, hogyan kell a vadat kezelni, szaporítani, bemutatni és gazdasági célból hasznosítani. Azt viszont nem mondja meg, mit lehet kezdeni egy bajba jutott állat életével.
A végrehajtási rendelet, a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet felsorolja, mely fajok tarthatók zárttéri vadtartó létesítményben: a nagyvadfajok, valamint a fácán, a fogoly, a vörös fogoly és a tőkés réce. Amit nem tartalmaz, az legalább ennyire sokatmondó. A következő fajok mentési céllal egyáltalán nem tarthatók:
- üregi nyúl
- nyári lúd
- vetési lúd
- nagy lilik
- kanadai lúd
- nílusi lúd
- szárcsa
- erdei szalonka
- balkáni gerle
- örvös galamb
- házi görény
- nyest
- borz
- vörös róka
- aranysakál
- pézsmapocok
- nyestkutya
- mosómedve
- dolmányos varjú
- szarka
- szajkó
Amikor két jogszabály nem tud egymásról
A veszettség elleni védekezés szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet teljes természetességgel rendelkezik arról, hogyan kell elhelyezni és beoltani a befogott rókákat. Szabályozza az azonosításukat, az elhelyezésüket és a kötelező oltásukat.
Egy jogszabály tehát részletesen leírja, hogyan kell gondozni egy befogott rókát, miközben egy másik jogszabály szerint maga a helyzet, amelyre az első vonatkozik, jogilag nem is állhat elő. A róka gondozása szabályozott, a gondozás lehetősége viszont nincs megteremtve.
Ide kívánkozik az állatvédelmi törvény, az 1998. évi XXVIII. törvény is. Rendelkezései a vadászható fajokra a vadászati törvény eltéréseivel alkalmazandók, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vadgazdálkodással kapcsolatos kérdésekben a vadászati jogszabályok az irányadóak. Az indokolatlan szenvedés tilalma ugyanakkor minden gerinces állatra vonatkozó általános elvként jelenik meg a magyar jogrendszerben. Olyan jogi keret azonban nem jött létre, amely a sérült vagy elárvult vadászható fajok mentését lehetővé tenné, ezért bizonyos állatok esetében az állatvédelmi elvek érvényesítésére nincs működő eszköz.
A védett fajoknál más a helyzet. A sünök, a denevérek és a ragadozó madarak esetében létezik mentési és rehabilitációs gyakorlat, és a sérült állatok ellátása rendezettebb keretek között történhet. A vadászható fajokra viszont a szabályozás a vadállomány kezelésére és hasznosítására épül, nem az egyedi élet megmentésére.
Volt egy alkalom, és elmaradt
A vadászható fajok mentésének kérdése a parlamenti dokumentumokban alig jelenik meg. Egy 2022. június 13-i felszólalásban elhangzott, hogy a településekre tévedt egészséges vagy sérült vad megmentésére megfelelő megoldást kellene találni.
A jogalkotó 2025 decemberében meg is adta a választ. Az Országgyűlés 2025. december 10-én fogadta el a 2025. évi XCVII. törvényt, amely december 24-én lépett hatályba. A törvény foglalkozik a lakott területre tévedt vadállatokkal, de kizárólag azokkal, amelyek köz- és állategészségügyi vagy közbiztonsági okból kárt okoznak vagy kockázatot jelentenek. A befogás és a szükség szerinti elejtés a polgármester feladata, az elejtéshez előzetesen értesíteni kell a rendőrkapitányságot, a polgármester pedig értesíti a vadászatra jogosultat és a vadászati hatóságot.
A törvény tartalmaz egy látszólagos alternatívát is: a befogott egyedet vadászterületre lehet kihelyezni, a vadászatra jogosult előzetes hozzájárulásával és a vadászati hatóság engedélyével. Papíron ez humánusabb megoldás. A gyakorlatban viszont egy sokkos állapotban lévő vadállat nem tudja megvárni, amíg a polgármester megkeresi az illetékes vadgazdálkodót, bekéri a hozzájárulást, majd a hatóság megadja az engedélyt. Ez nem órák kérdése, hanem napoké. És addig hol tartják? Erre a törvény nem ad választ, mert olyan létesítmény, amely mentési céllal működhetne, továbbra sincs.
A „kockázatot jelentő” kitétel vadállatok esetén ráadásul rendkívül tág. Köz- és állategészségügyi szempontból elvileg bármely vadászható faj egyede kockázatot jelenthet, egy örvös galamb éppúgy, mint egy róka vagy egy őz. A törvény ezt nem szűkíti le és nem határoz meg szakmai kritériumokat, tehát a megítélés a polgármesterre marad.
Állatvédelmi szervezetekről, mentőközpontokról és állatkertekről a módosítás említést sem tesz. Pedig ez lett volna az alkalom arra, hogy a mentés fogalma végre bekerüljön a vadászati törvénybe, hatósági felügyelet mellett, elszámolási kötelezettséggel. Nem lett volna nagy erőfeszítés. Más tagállamokban működik.
A befogott állatot addig hol tartják? Erre a törvény nem ad választ, mert olyan létesítmény, amely mentési céllal működhetne, továbbra sincs.
Ami azóta történt
A cikk eredeti változata egy közérdekű adatigényléssel zárult. A válaszok megérkeztek, és nem cáfolták a fentieket, hanem megerősítették.
A szaktárca válasza, 2026. március
Az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztálya írásban rögzítette, hogy a vadászati törvény és a végrehajtási rendelete a vadászható állatfajok mentési és gondozási célból történő tartását nem szabályozza.
A vadászati hatóság válasza, 2026. május
A Pest Megyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztálya a mentést jogellenesnek minősítette. A levél kizárta az egyedi engedélyezés, a vadászatra jogosult hozzájárulása és a méltányossági döntés útját is. Mindkét irat tájékoztatás, nem állásfoglalás, mert a kibocsátók jogértelmezés kiadására nem jogosultak. Mindkettő letölthető a Dokumentumtárban.
Európai összevetés, 2026 nyara
Feldolgoztuk mind a 27 tagállam vonatkozó jogát, primer jogforrások alapján, és megkerestük az illetékes hatóságaikat is. Egyetlen tagállam sem tiltja a vadon élő állatok mentését. Magyarország az egyetlen, ahol a sérült, vadászható faj mentésére a jog nem ad választ.
A benyújtás, 2026. szeptember
Kidolgoztuk a teljes jogszabálycsomagot, és az első lépcsős, tíz szakaszból álló törvénymódosítást benyújtottuk az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak és az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériumnak. A javaslat három hatályos törvényt módosít, új intézményt nem hoz létre, és költségvetési kihatása nincs. A beadványok letölthetők a Hol tart most oldalon.
A sürgősségnek külön oka is van. A Büntető Törvénykönyv módosítása 2026. november 20-án lép hatályba, és ettől kezdve a jogcím nélküli mentési tevékenység egyes esetei büntetőjogi kockázatot hordoznak. A jogcímnek ezért legkésőbb addig meg kell születnie.
A kiindulópont nem változott
Magyarországon ma sincs olyan jogi keret, amely lehetővé tenné, hogy egy elárvult rókakölyök, egy sérült nyest vagy egy galambfióka mentési céllal gondozásba kerüljön, majd rehabilitáció után visszatérjen a természetbe. A tudás megvan, a szakmai protokollok megvannak, és megvannak azok az emberek is, akik felelősen el tudnák látni ezeket az állatokat.
Ami hiányzik, az néhány bekezdés a jogszabályokban. Ezt a néhány bekezdést írtuk meg.
Ha sérült vadon élő állatot találsz, egy dolgot érdemes tudni: ne vidd haza és ne lásd el magad, hanem kérdezz meg előbb egy mentőhelyet vagy állatorvost. A fiatal állatok nagy része ráadásul nem árva, csak úgy néz ki, és ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy távolabb mész és figyelsz.