Pawel és társa, Pietro története egy lengyelországi prémfarmról indult. Mindkettőjüket a lengyel Otwarte Klatki állatvédő szervezet mentette ki egy olyan helyről, ahol a rókákat kizárólag a bundájuk miatt tartották.
Az ilyen farmokon a rókák generációk óta mesterségesen szaporított állatok. Életük nagy részét szűk drótketrecekben töltik, ahol sem ásni, sem futni, sem természetes viselkedéseiket gyakorolni nem tudják.
Pawel története azonban még a prémipar világán belül is különösen megrázó körülmények között kezdődött.
A rókákat Durzyn településen, a lengyelországi Krotoszyn járás területén működő prémfarmról mentették. A farm tulajdonosa ellen büntetőeljárás indult, majd börtönbe került, az állatokat pedig gyakorlatilag magukra hagyták.
Amikor az állatvédők beléptek a területre, súlyos állapotokat találtak. A ketrecekben élő és halott rókák feküdtek egymás mellett. Sok állat napok óta nem kapott sem ételt, sem vizet. A túlélésért küzdő rókák a ketrecekben maradt tetemekből próbáltak táplálkozni.
Az aktivisták végül több rókát tudtak kimenteni a farmról, de halott rókák száma, így is meghaladta a százat. Pawel és Pietro is ezek között volt.
A mentést követően az állatvédők az Una Terra közvetítésével vették fel velünk a kapcsolatot, és végül hosszas szervezést követően, érvényes oltásokkal megérkeztek hozzánk és megkezdődhetett a rehabilitációjuk.
A prémfarmokon született rókák számára az új környezet hatalmas változást jelent. Az életük addig kizárólag rácsok között telt, ezért minden új inger – a talaj, a növényzet, a tér, az emberek jelenléte – teljesen ismeretlen számukra.
Pawelnek is időre volt szüksége, hogy feldolgozza ezt a változást.
A rehabilitáció során az volt a célunk, hogy minden inger pozitív legyen számára, és hogy a saját tempójában fedezhesse fel a környezetét. Nem kényszerítjük interakcióra, hagyjuk, hogy maga döntsön arról, mikor és hogyan közeledik. Az ilyen folyamat lassú, és gyakran hónapokat is igénybe vehet.
Ahogy Pawel egyre jobban megismerte az új környezetét, egyre több természetes viselkedés jelent meg nála.
Elkezdett ásni, játékokat hurcolni, és intenzíven vizsgálni az új tárgyakat és illatokat. Ezek a viselkedések egy egészséges rókánál természetesek, de egy prémfarmról mentett állatnál különösen fontos jelek.
Azt mutatják, hogy az állat elkezdi biztonságban érezni magát, és újra megjelennek azok az ösztönös viselkedések, amelyeket a ketrecben töltött élet nem tett lehetővé. Pawel emellett rendkívül vokális róka, gyakran hallatja jellegzetes hangjait, amelyek a rókák kommunikációjának természetes részei. Rendkívül szereti a játékokat, ilyenkor lehet látni rajta azt, hogy mennyire át tudja magát az önfeledt boldogságnak.
Pawel története arra emlékeztet, hogy a prémipar milyen kegyetlen rendszert tart fenn még ma is. Ezek az állatok intelligensek, érző lények, akik képesek kíváncsiságra, játékra és kapcsolatra. Mégis milliók születnek évente kizárólag azért, hogy néhány hónap után a bundájukért elpusztítsák őket.
Amikor Pawelt nézzük, nehéz elképzelni, hogy az ő élete is ugyanígy végződhetett volna.
Ma Pawel biztonságban él a gondozásunkban. Van tere mozogni, ásni, felfedezni és rókának lenni. A rehabilitáció folyamatos, és minden nap egy újabb lépés ahhoz, hogy a múlt traumái egyre távolabb kerüljenek.
Az ő története – akárcsak Pietroé – nemcsak egy mentés története. Hanem emlékeztető arra, hogy mennyi állat vár még segítségre.
