Napok óta azon gondolkozom, hogy hogyan mutassam be nektek úgy Harley-t, hogy az a súlyos trauma, az ellátatlan állapota, az a sok szenvedés, amin keresztülment, ne a gyűlöletbe fordítson át mindent. Hogy ijesztő külseje ellenére lássátok azt, hogy élni akar, és ne kérjétek tőlünk, hogy engedjük el.
Harley egy 9 éves, barna jagd terrier szuka, akinek eddigi évei a küzdelemről szóltak. Az arca nem balesetben torzult el: Harley-t kotorékozásra használták. Ez a kiskutya éveken át a föld alatti járatok sötétjében, esélytelenül vívta harcait, és az ott szerzett sérüléseit soha nem kezelték.
Hiányzik az orrtükre, a felső ajka roncsolódott, emiatt a metszőfogai szabadon maradtak.
A kotorékozásról sokszor úgy beszélnek, mintha ez csak egy „munka” lenne ezeknek a kutyáknak, mintha el kellene fogadni, azt mondani, hogy normális. A valóság inkább az, hogy ez egy zárt térben zajló kényszerhelyzet, ahol nincs visszavonulás. Egy néhány kilós kutya lemegy egy járatba, ahol egy nála nagyobb, rettegő, védekező állattal kerül szembe. Ez kegyetlenség a kutyával és a vaddal szemben is. Föld alatti állatviadal.
”Harley teste pontosan ezt meséli el. Nem egyetlen sérülést, hanem egy folyamatot. Újra és újra megtörtént helyzeteket, amikből nem volt kiút, csak túlélés.
Harley egy hős túlélő. Bár a külseje sokkoló, a CT-vizsgálat megerősítette, hogy a koponyája és a gerince ép – a lelke pedig minden fájdalom ellenére küzd az életért.
A jobb szeme a kezeletlen traumák és a zöldhályog miatt hatalmasra nőtt, a szemlencse pedig elmozdult. Ez borzasztó feszüléssel jár számára. Sajnos a szemeltávolító műtétet még nem tudják elvégezni az orvosok, mert Harley szervezete túl gyenge, extrém gyulladt és 39,1 °C-os láza van.
Most az a legfontosabb, hogy megerősítsük őt: a tervek szerint kb. 2 hét múlva kerülhet sor a fájdalmas szem eltávolítására.
Szívférgeséggel is küzd. A diagnózisok között felmerült a Cushing-szindróma gyanúja a megnagyobbodott mellékvesék miatt. Mi azonban bízunk benne, hogy ez nem egy önálló betegség: Harley mellékveséi az extrém trauma, a folyamatos fájdalom és a stressz miatt dolgoztak túl. A teste egyszerűen nem tudott már leállni.
Ez a kiskutya, ha meglát minket, csóvál. Remeg az érintésért. Felmászik az ölünkbe. Nem bizalmatlan. Nem zárkózik el. Nem haragszik a világra.
Mi nem fogjuk őt elengedni. Mert ő sem engedte el az életet akkor, amikor minden oka meg lett volna rá.
Most kap először esélyt arra, hogy biztonságban, fájdalom nélkül élhessen.
