Boróka 2023-ban született, és 2025-ben került hozzánk.
A Kispesti Állatvédelmi Járőrszolgálat kereste meg az alapítványt azzal, hogy segítséget kérnek egy oltásokkal és származási igazolással rendelkező nőstény róka elhelyezésében. Az állat addigi tartási helyén sajnos már nem maradhatott.
A megkeresést követően felvettük a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal, és jeleztük, hogy szeretnénk számára megfelelő elhelyezést biztosítani. A dokumentumok átvizsgálása után az átvétellel kapcsolatban nem merült fel kifogás, így Boróka végül hozzánk került.
Az igazi kihívás azonban csak ekkor kezdődött.
Az első időszak azonban nem volt egyszerű. Fiatal korában ugyanis olyan helyen élt, ahol nem voltak más rókák, ezért a saját fajtársaival való szociális tapasztalatai szinte teljesen hiányoztak.
A rókák kommunikációja finom testjelzésekből, hangokból és térhasználatból áll, és ezek értelmezése részben tanult folyamat. Borókánál ezek a tapasztalatok hiányoztak, ezért kezdetben nagyon nehéz volt a beillesztése a többi róka közé.
Hónapokon keresztül, türelemmel és kontrollált találkozásokkal próbáltuk segíteni az összeszokást. A kezdeti időszakban a helyzet sokszor reménytelennek tűnt, mert Boróka egyszerűen nem értette a fajtársai jelzéseit, más róka jelenléte kifejezetten megrémítette.
Hónapok türelmes munkája, óvatos összeszoktatás és rengeteg megfigyelés kellett ahhoz, hogy lassan változni kezdjen a helyzet. Ma már nyugodtan él a többi rókával, és természetes kapcsolatok alakultak ki közöttük.
Boróka külseje sok laikus számára megtévesztő lehet, mert első ránézésre könnyen összetéveszthető egy vadon élő rókával. Testfelépítése, mozgása és viselkedése sok szempontból nagyon hasonló ahhoz, amit a természetben élő rókáknál is megfigyelhetünk.
A róka rendkívül elterjedt és alkalmazkodó faj. A világ különböző régióiban mintegy 30–40 alfaját különítik el, amelyek külső megjelenésükben, testméretükben és bizonyos viselkedési sajátosságaikban is eltérhetnek egymástól.
Boróka genetikai háttere olyan populációkhoz köthető, amelyeket gyakran farm rókának neveznek, ezért nem tartozik a hazánkban élő európai vörös róka alfajához. A prémtelepi rókákkal szemben azonban ő olyan genetikai vonalból származik, ahol a szelekció elsősorban a viselkedésre irányult – különösen arra, hogyan reagálnak az ember jelenlétére. A kutatások szerint több biológiai és viselkedési különbség is megfigyelhető a vadon élő rókákhoz képest. Ezek közé tartozik például az idegrendszeri stresszválasz működésének eltérése, különösen a stresszhormonok – például a kortizol – szabályozásában. Ennek következtében az ismeretlen ember jelenléte nem feltétlenül vált ki erős menekülési reakciót, mint a vad populációkban. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az ilyen genetikai vonalaknál bizonyos viselkedési sajátosságok is eltérhetnek. Gyakran megfigyelhető például a fokozott kíváncsiság, az ember felé irányuló szociális érdeklődés, valamint az, hogy a fiatal állatokra jellemző játékos viselkedés felnőtt korban is erősebben megmaradhat. Ez a jelenség az etológiában neoténiaként ismert.
A szakirodalomban az ilyen genetikai hátterű rókákat egyre gyakrabban jelölik a Vulpes vulpes forma domestica megnevezéssel.
Boróka rendkívül játékos róka. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy imád birtokolni. Ha valami megtetszik neki, azt szinte azonnal megpróbálja megszerezni – és általában sikerül is neki.
Gyakran „ellopja”, ami érdekesnek tűnik: játékot, tárgyakat, bármit, ami a közelében van. Ha pedig valamit nagyon szeretne, akkor meglepően kitartó tud lenni. Ilyenkor nem ritka, hogy ránk is felmászik, akár a fejünkre e is, csak hogy megszerezze azt, amit kinézett magának. Észnél kell lenni, mert gyors és az emberekkel való közvetlensége az akaratosággal keverve, bizony tud nagy meglepetéseket okozni.
Amikor több játék kerül a kifutóba, Boróka rendszerint gyorsan begyűjti az összeset. Egy kis idő alatt képes egy egész kupacot felhalmozni, majd büszkén őrzi őket. Az új dolgokat ugyanis nem szívesen osztja meg – legalábbis addig biztosan nem, amíg meg nem unja őket.
